Egy csellista fickó és egy bajszos brácsás hölgy járt ma a Periscope Studióban, egy számítógépes játék zenéjéhez készítettünk felvételt. Régi gordonkás éveimnek emlékétől érzékenyülve beszédbe elegyedtem a sráccal, és meg se lepődtem, hogy a bemutatkozás után az…

Olyan izgatott vagyok, olyan izgatott vagyok!... Ma felhívtam a másik kollégiumot, és úgy néz ki, csütörtökön délután beköltözhetek. Juhé!Itt aznap, április 30-án megint valami boszorkányos hagyományt elevenítenek fel, "Tanz in den Mai" címen, az egykori duhajkodó…

Egy (talán egyetlen?) kitartó olvasómtól azt a visszajelzést kaptam, hogy mintha kissé megcsappant volna az ihlet e hasábokon (e internetes felületen?). Sajnálattal kell közölnöm, hogy itt a mindennapjaim feleannyira sem izgalmasak, mint ahogy azt valaha megszoktam – a mai nap…

Tegnap találkoztam másodjára az itt tanuló magyar fiúval és egy idősebb, születése óta Németországban élő, magyarul a szavakat néha nem találó csávóval, akik bemutattak egy lengyel leányzónak. Fél óra sem telt bele, a lány már beavatott életének legintimebb részletébe,…

Megérkezett új lakótársam egy kínai jogászlány személyében. Rengeteget beszél, de csak angolul, és írtózatos kínai akcentussal. Megtudtam tőle, hogy Sanghaiban egy átlagos kollégiumban nem lehet zuhanyozni, mert a nyilvános zuhanyzók valahol az egyetem területén találhatóak,…

Tegnap Timmel, az orosz lánnyal, az ő lakótársával, egy amcsi párocskával és Josttal elvonatoztunk Sylt szigetére, hófehér tengerpartra, szélfútta homokbuckák, ételt nyávogva kunyeráló óriássirályok és mesebeli házikók közé. Grilleztünk, és a helyi EDEKA boltban…

….. felszáll inkább a felhők közé! Megkaptam az egyik belvárosi kollégium 11. emeleten lévő szobáját!... Hip-hip!!!---(Állítólag csodás onnan a kilátás…)          Képünk csak illusztráció... 

Ma átestem életem első albérlet-háztűznézőjén. Rettenetes volt. Még szerencse, hogy Jost volt olyan jófej, és elkísért, nehogy eladjanak rabszolgának valami hajóra. A kaputelefonon két Anders is szerepelt, sikerült a rosszabbikat megnyomnom. Egy elfuserált Drakula látszatát…

Észak-Németországban nem körmenettel és sonkazabálással töltik az ünneplők nagyszombat estéjét, hanem a karácsonyról megmaradt fenyőfákból máglyát rakva szimbolikusan elégetik a „telet”, a hideg időt, a zimankót jelképező boszorkát. Nekem egy háromemeletes…

Elfelejtettem megemlíteni, hogy itt a világ szélén a lakásban gyakran nincs térerő. Tegnap nem tudtam telefonálni. Ez az egyik dolog. A másik: a németek minden napsütéses órát kihasználva megszállottan grilleznek. A füst, a sült hús illata és a gyerekzsivaj az egész…

Hamburgi tartózkodásom első hétfőjén három meghatározó esemény történt:  Nummer 1. Tiszteletemet tettem gyakornokságom színterén, a Periscope Studio Hamburg GmbH parányi hangmérnöki stúdiójában. Főnököm, Jan lelkesen beavatott terveibe – augusztusig szeretne…

Az első este a BÁRban megismertem egy amerikai fiút, Timothy Lortont (igen, majdnem, mint Timothy Dalton, alias James Bond és Rhett Butler) és egy orosz lányt, Dariát. Mindketten nyelvésznek tanulnak odahaza, itt pedig egy ösztöndíj keretében német lurkókat oktatnak a saját…

A hely, Rahlstedt, hol a hamburgi Studentenwerk jóakarata lerakott, 15 percnyi vonatútra (+10 perc buszútra) fekszik a hamburgi központi pályaudvartól. És egy órára a leendő munkahelyemtől. Ez utóbbi nyomós ok arra, hogy a világ szélének nevezzem az amúgy békés amerikai…

Kénytelen vagyok ezt a blogot a számomra legégetőbb probléma taglalásával kezdeni, és előre elnézést kérek azoktól, akik egy eszméletlen vicces vagy hihetetlen históriát szerettek volna viszontlátni a monitoron.Naiv módon azt hittem, hogy engem, a világvándort, aki átélte az…