Elfelejtettem megemlíteni, hogy itt a világ szélén a lakásban gyakran nincs térerő. Tegnap nem tudtam telefonálni. Ez az egyik dolog. A másik: a németek minden napsütéses órát kihasználva megszállottan grilleznek. A füst, a sült hús illata és a gyerekzsivaj az egész telepet leginkább egy óriási balatoni kempingre emlékezteti az esti órákban, bár ez egyáltalán nem baj. Sőt, még ennek a negyednek is van egy belvárosa bevásárlóutcácskával, miniplázával és üzletek egész sorával, épkézláb emberekkel, akikhez azonban semmi közöm nincs, és valószínűleg nem is lesz.

Minden energiámmal azon vagyok, hogy valahogy becihelődjek a belvárosba, de rengetegen mondták már, hogy Hamburgban szinte képtelenség albérletet találni. Szerdán megyek Konrad és Daniel, két német egyetemista lakását megnézni, mely elég gyanúsnak tűnik: 24 négyzetmétert kínálnak átlagos árért (350 Euró) az egyetemi negyed közepén. Viszont nincs sok választásom, mert egyedül ők reagáltak kétségbeesett lakáskereső e-mailjeim özönére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.