Észak-Németországban nem körmenettel és sonkazabálással töltik az ünneplők nagyszombat estéjét, hanem a karácsonyról megmaradt fenyőfákból máglyát rakva szimbolikusan elégetik a „telet”, a hideg időt, a zimankót jelképező boszorkát. Nekem egy háromemeletes panelház nagyságú tűzrakáshoz volt szerencsém az Elba-parton, tetejében a tél-boszorkával. Mindehhez egy internetes szerveződés keretében. 

Valahogy mindig is ódzkodtam az internetes ismerkedéstől, de Kerstin, a gyakornoklány, aki nélkül csak ülnék a stúdióban és semmit nem értenék a körülöttem zajló német darálásból (bár így se mindig teljesen tiszta a kép) ajánlotta a studivz.de nevezetű honlapon a „Hamburg-Neulingen”-klubot, ahol mindig zajlik egyfajta önszerveződés a magányos népek számára. A studivz.de pontos német megfelelője az otthoni iwiw-nek, azzal a kivétellel, hogy hajszálnyival bénább, és mint egy társkereső oldalon, láthatóak lesznek azok az alakok, akik megnézték az ember profilját. Nos, én ezt az elején persze nem tudtam, és megszállottan kattintgattam ide-oda, több félreértésre is okot adva, melynek lehet, meglesz még a böjtje… 

 Előítéleteimet félretéve tehát csatlakoztam a klubhoz, valamint a szombati közös tűznézéshez virtuálisan összesereglettek listájához. A kikötőben volt a tömeges vakrandi, ahol is legnagyobb meglepetésemre épkézláb, vicces emberek, nem pedig az interneten kívüli kommunikációra képtelen szerzetek gyűltek össze, én ugyanis utóbbiakra számítottam. Volt mondjuk egy fura fiú, aki kocsányon lógó szemekkel bámult és kissé dadogott, nos, róla ki is derült, hogy negyedízben magyar. A nagymamája 56-ban menekült Németországba.

 Az Elba-parton megannyi kisebb tűzrakást lehetett találni, körülötte családokat, baráti társaságokat, de végül egyórás gyaloglás után kikötöttünk a legnagyobb mellett. Kénytelen leszek Jost Gabo képeit felhasználni illusztrációnak, mert hiperszuper fotógépe van,mellyel szürkületkor is tökéletes fotókat lehetett csinálni, hát még sötétben a lángokról.

 Sajnos még nem jöttem rá, hogyan lehet itt normálisan összeszerkeszteni a képeket, tehát hagy némi kívánnivalót maga után a dizájn, de a lényeg: ez itt a tűz, tetején a boszorkával, az ott a tömeg... Kb. negyven fokban.

Nem tudom, mi lesz a sorsa ennek a "spontán" módon szerveződött társaságnak, pár embert kifejezetten  szimpatikusnak találtam közülük - az első németek, akik meg tudtak nevettetni!

 Az viszont tény, hogy ezúttal senki nem fog meglocsolni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.