Kénytelen vagyok ezt a blogot a számomra legégetőbb probléma taglalásával kezdeni, és előre elnézést kérek azoktól, akik egy eszméletlen vicces vagy hihetetlen históriát szerettek volna viszontlátni a monitoron.

Naiv módon azt hittem, hogy engem, a világvándort, aki átélte az easyjet fapados járatainak légörvényeit és még egy barcelonai Lufthansa-sztrájkot is, nem érhetnek repülés közben meglepetések.

Nos, szerda óta egy egynapos szünettől eltekintve bal fülemre süket vagyok, mint az ágyú, köszönhetően a légnyomásnak és a már éppen megszűnő félben lévő náthámnak. Egy kicsi takony is elég volt a bajhoz. A nyomás hatására az arcüregben található maradék „váladék” (pfuj, de randa szó) mind a dobhártyámra zúdult. Legalábbis ezt vettem ki a stewardess szavaiból, vagyis inkább kézmozdulataiból, ugyanis az utazás végére egy órányi fülpattogás után kénytelen voltam a metakommunikáció eszközeire támaszkodni. Nem elég, hogy folyamatosan azon rettegtem, hogy amúgy sem fogom érteni idekinn az embereket, még egy halláskárosodást is kapok a nyakamba!

Ezt leszámítva amúgy pozitívan indult a start a meglepő módon napsütéses városban: rögtön a koli felé tartó úton segített egy nő (!) a majd 24 kilós bőröndömet felcipelni a lépcsőn, sőt, egy bácsi kedvesen elkezdett beszélni hozzám a vasútállomáson... Csak kár, hogy a bal oldalamról. Ezért rá kellett fordulnom és odatartanom a jobb fülemet, mint egy nagyothalló nagymama, hogy ismételje meg mondandóját, de még így se tudtam szavaira érdemben reagálni; mert olyan megjegyzésekre, hogy „no, igazán bemondhatták volna, hogy késik a vonat”, édes anyanyelvemen se menne a szellemes replika…

Aztán a házmesterrel is eljátszottuk ugyanezt, de a lényeg a lényeg, átvettem kollégiumszobám 50 eurót érő kulcsát, és a töküres lakásban álomra hajtottam a fejemet. Felébredve észleltem némi javulást a hallásomon, de a zúgás továbbra se hagyott alább, és mivel azóta „megfújt a szél” (vagyis 3 órát töltöttem körülbelül 7 fokban egy szeles parkban arra várva, hogy a nyomorult grillsütőben lángra kapjon a szén), ismét szenvedek. Ez igazán nem fair, ha már egyszer a mínusz dioptriákkal küzdök, akkor igenis szükségem van a bal fülemre!  Ki rövidlátó, hal(l)jon inkább?... Na jó, ez rémes volt, a legjobb, ha ezt a bejegyzést abba is hagyom…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.