Itthon fekszem, és arra se vagyok képes, hogy felemeljem a fejemet, és megnézzem, hány óra van. Egy villám gyorsaságával terített le valami nyavalya, mely 16 euróval könnyítette meg pénztárcámat, teljesen feleslegesen. 16 eurót adtam ki azért, hogy ezt a tanácsot kapjam egy dokitól: ha fáj a torka, öblögessen sós vízzel.

Mikor reggel 8-kor minden korábbi előjel nélkül arra keltem, hogy iszonyúan fáj a torkom, a fejem, a végtagjaimban mintha késeket forgatnának, és mindjárt hányok, szemeim előtt óriási vörös betűkkel megjelent egy óriási „H1N1”-felirat. Eszembe jutott a koliban lakó tucatnyi mexikói meg dél-amerikai, akikkel a szombati kolibuliban összezsúfolódtunk a bárban. Bebiztosítottam Ludmillát, orosz/ukrán/dán származású lakótársamat, hogy ha tűnnék fel pár napig a lakásban, akkor nagy valószínűséggel benn tartottak az episztemológiai osztályon. A neten gyorsan kinéztem egy kórházat, és végig attól rettegve, hogy az a fél pohár víz is kijön, amit indulás előtt megittam, elmetróztam a San Pauliban található Hafenkrankenhaushoz. A háztömbök közt vagy fél órát tekeregtem, mire megtaláltam az ambulanciát, mely az internetes forrással ellentétben ZÁRVA volt. Az kórház étterme, a wellnessközpont, a büfé mind nyitva tartottak, a török luxusfürdőt üzemeltető sötét alak pedig elmagyarázta, hol található a legközelebbi Notarztdienst – fél óra gyalogút minimum. Beszédültem egy taxiba, és félholtan a lovak közé csaptam: irány a Stresemann strasse-beli ügyelet!

A taxis jó fej volt, 8 euró helyett csak hatot kért, aztán jobbulást kívánt. Az orvosi rendelőben 20 percet vacakoltunk a papírmunkával, valamint legomboltak tőlem 10 euró extra díjat. Újabb fél órát vártam a dokira csupa törött lábujjú egyén között (nem értem, hogy lehetett ezen a délelőttön a váróban négy embernek ugyanaz a problémája), aki belenézett a számba, fülembe, meghallgatta a mellkasom, és felírt egy doboz fájdalomcsillapítót. Mondtam, hogy k.ra fáj a torkom, és ő ekkor jött a sós víz-tippel. Ennyivel akár apu diólikőrjével is gargalizálhatnék… Én meg, mint potenciális vírushordozó, aggódni kezdtem a külföldieknek maximális bizalmat nyújtó tisztes hamburgi lakosság egészségügyi helyzetéért… Felesleges volt. Nem zártak karanténba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.