Hamburgi tartózkodásom első hétfőjén három meghatározó esemény történt:

Nummer 1.

Tiszteletemet tettem gyakornokságom színterén, a Periscope Studio Hamburg GmbH parányi hangmérnöki stúdiójában. Főnököm, Jan lelkesen beavatott terveibe – augusztusig szeretne kidolgozni egy részletes, meggyőző PR-projektet a stúdió számára, és ehhez szüksége lenne egy olyan agyra is, mely nem feltétlenül gazdasági és piaci szempontból érzékeli a dolgokat. (Ah!)  A három vakítószőke német srácon kívül (Jan, Adrian és Finn) két morcos gyakornoklány vesz körül, az egyiknek a munkáját fogom figyelni a héten; ő szinte egész délelőtt egy PR feliratú könyvet bújt a számítógépe társaságában. Kaptam egy vadiúj DELL laptopot munkahelyi használatra… Az orrom előtt csomagolta ki Jan a dobozból… Azt hiszem, életemben először esett meg velem olyasmi, ami normálisan dolgozó emberekkel szokott… (És lehet, hogy utoljára?)

Nummer 2.

Felfedeztem egy imádnivaló antikváriumot az egyetemi negyedben szinte kizárólag filmes témájú könyvekkel, régi képeslapokkal, usw…Kb. olyan, mint a Szörnyecskékben a gizmóárus öreg papa boltja. Itt is egy ősz öregúr pakolászta a plakátokat, akitől megkérdeztem, van-e bármi Fatih Akinról, mire ő nemmel válaszolt, de hozzátette, hogy a maestro be szokott nézni hozzá, és hogy egy nagyon kedves, visszafogott ember, az ember a filmjei alapján ezt nem is gondolná!... Huhuhuhú! Fatih, a nyomodban vagyok!...

Nummer 3. 

Elmentem a fülemmel egy orvoshoz, akit az egyetemen ajánlott az ASPA kávézóban egy beszívott állapotban lévő pultoscsávó. A doki előjegyzés nélkül is fogadott, sőt, még az EU-TB-kártyámmal kapcsolatban is vacakolt az interneten vagy negyedórát (ezt valószínűleg nekem magamnak kellett volna elintéznem valamilyen illetékes szervnél), aztán megvizsgálta a hallójárataimat, rengeteget kérdezett, sőt, még azt is megérdeklődte, stresszes volt-e mostanában, Annamária???... Amúgy külön rákérdeztem, hogy privátpraxisban van-e, de a privát helyett véletlenül kétszer is „magán”-t mondtam magyarul, annyira zavarban voltam az ultramodern, Vogue magazinokkal, szőnyegekkel, szőrállatokkal és fotelekkel telezsúfolt rendelőben, ami az otthoni, fertőtlenítőszagú háziorvosi rendelőkhöz képest hogyismondjam!... És nem, ez nem MAGÁNrendelő volt!...

A fülemnek amúgy semmi komoly baja sincs, egyszerű megfázásos tünet, orrcseppet kell adagolnom nagy mennyiségben.

Ajánlom, hogy rendbe jöjjön, mert valljuk be, elég ciki lenne egy hangmérnöki stúdiónál tölteni négy hónapot töksüketen!...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.