Tegnap este kellemes október végi hangulatban feltekertem a fűtést a szobámban. Minden idegszálam berzenkedik a gondolattól, hogy egyes emberek egész életüket Hamburgtól északra fekvő országokban töltik, ahol még ennél is rosszabb a helyzet. Teljes egyetértésben húznak a nők csizmát júniusban, sőt, én már a csini fekete sapkám használatán is töröm a fejem, mert az orkánszerűen süvítő szél ellen kevésnek bizonyul a hajkoronám. (Mostanában feltűnően sokat beszélek az időjárásról, számomra egyszerűen kimeríthetetlen beszédtéma.)

Hívtak kora reggeli indulással a magyarok az erasmusos társasággal Hannoverbe, de mivel még nyomokban tartalmaz keveset a szervezetem a hétfői vírusból, az alvás mellett döntöttem. (Csütörtökön nem nagyon sikerült magam kipihennem, mert odaátról olyasféle hangeffektek szűrődtek át, mint amikor anyu 25 éves Hajdu mosógépje centrifugázik a fürdőszobánkban - kiegészítve Katarina sikolyaival.). Kedden fogom prezentálni a cégnek az eddigi két hónap munkáját, és mivel tegnap Jan, a főnököm jókat kacarászott az általam összeállított óriási anyag 200 éve nem hallott német kifejezésein, rá kéne szánnom a hétvégét az előadandó szónoklat nyelvi korrektúrázására. Lássunk hát neki a dolgozó nők eseménydúsnak ígérkező hétvégéjének!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.